Persona martinovicd1e1132

Martinović, Dominik Ignacije 1780

Martinović, Ignjat, ugarski znanstvenik i revolucionar (Pešta, 20. VII. 1755 – Pešta, 20. V. 1795). Martinovićeva se obitelj 1690. preselila iz Srbije u južnoj Ugarsku. Bio je franjevac (1773–81), a nakon izlaska iz Reda svjetovni svećenik. Profesor filozofije i matematike u franjevačkom samostanu u Budimu, profesor prirodnih znanosti na Sveučilištu u Lavovu (1783–91) te prvi dekan tamošnjega Filozofskoga fakulteta. Iz Lavova otišao u Beč, gdje je postao savjetnikom hrvatsko-ugarskog kralja i rimsko-njemačkog cara Leopolda II. Nakon Leopoldove smrti pokušavao je, u duhu ideja Francuske revolucije, utjecati na novoga kralja i cara Franju I. (II.) (tražio je reformu ustava, zalagao se za dvodomni sustav, uklanjanje klera iz svih svjetovnih službi, izjednačavanje prava svih ljudi bez obzira na vjeru, nacionalnost i društveni status i dr.), no kada je ovaj, zastrašen Francuskom revolucijom, počeo voditi reakcionarnu politiku, Martinović je organizirao dva tajna »jakobinska« politička društva u Beču. Uhvaćen 1794. pod optužbom da je namjeravao dignuti ugarsko-hrvatski demokratsku revoluciju (Zavjera ugarsko-hrvatskih jakobinaca), bio je 1795. osuđen na smrt i smaknut na Krvavoj poljani kraj Pešte. HE

Martinovics Ignácz József (Domonkos), bölcseleti és theologiai doktor, a magyar jakobinusok vezére, szül. 1755. júl. 20. Pesten, hol atyja M. Mátyás (ki a XVII. század végén Csernovics Arzén patriarcha által hazánkba telepített egyik albán családból származott), mint nyug. kapitány élt; a gymnasiumi alsó osztályok befejezése után a Ferencziek rendébe lépett és 1773. ápr. 24. Baján letette a szerzetesi fogadalmakat, mely alkalommal a Domonkos nevet kapja. A bölcseleti tanulmányokat ugyanott, a theologiát Budá (1775-79.) végezte. Időközben (1778. okt.) áldozó papnak szentelték és 1779-ben a bölcselet és mennyiségtan tanára lett a buda-vizivárosi kolostorban. A szerzetesi élet szigorúsága elégedetlenné tette s ez többször összeütközésbe hozta rendtársaival és főnökével; kedvetlenségét fokozta az is, hogy 1780. a növendékpapok egy részével Bródba helyezték át. 1781. júl. tábori lelkészi állást fogadott el Bukovinában és távozásra engedélyt se kérve, aug. Czernoviczba ment. Itt ismerkedett meg Potocky Ignácz gróf lengyel főúrral, a kinek kiséretében beutazta Európa nagy részét s vele ment 1782. Lembergbe, hol két évig magántanítással foglalkozott. Munkáival Van Swietennek, az udvari tanügyi bizottság elnökének figyelmét magára vonta, a kinek eszközlésére 1783. okt. 17. a lembergi akadémián a természettan helyettes tanára lett (500 frt évi fizetéssel); az akadémia 1784. okt. 21. egyetemmé alakíttatván át, rendes tanárává s okt. 25. a bölcseleti kar dékánjává neveztetett ki; ugyanezen évben a harlemi akadémia is tagjává választotta s itt jutalmat is nyert. Ezt követték a hessen-homburgi, müncheni, stockholmi és szent-pétervári akadémiák. 1788-ban a bécsi, 1791. a pesti egyetem physikai tanszékére pályázott, de sikertelenül. 1791-ben II. Lipót király Gotthardi kormánytanácsos ajánlatára vegyészszé és cs. kir. tanácsossá nevezte ki; feladata volt a királynak vegyészeti kisérleteiben segédkezet nyujtani; ezenkívül politikai czélokra is felhasználták; ezért azon év nov. Pestre költözött. A király halála (1792. márcz. 1.) után állása megszünt és ezután az I. Ferencz által részére biztosított 1000 frt évdíjra volt utalva. Új tartományfőnöke, Jezik László, kilépését nem akarta elismerni, úgy hogy királyi kegyelemnek kelle közbelépni, hogy kilépésének szabályszerűségét elismertesse; ezen 1792. szept. 29. rendelet szászvári czímzetes apáttá is kinevezte s a császári kabinetiroda külügyi osztályába osztotta be politikai munkálatok teljesítése végett. Azonban új állásában nem sokáig maradhatott, az udvar legbefolyásosabb emberei Colloredo gr. miniszter és Schloissnigg nyilt ellenségei voltak és így aztán még azon évben elvesztette 1500 frtnyi évdíját, melyet Lipót király magánpénztárából élvezett; hasztalan folyamodott a zágrábi nagyprépostságért, majd a kabinetirodai tikárságért, nem bíztak többé benne. I. Ferencz a sajtószabadság megszorításával igyekezett gátat vetni a forradalmi eszmék terjedésének és a már megjelent ilynemű művek szerzői ellen nyomozást indított és elkobozta ily irányú röpirataikat, így M. három művét is, melyek a szerző neve nélkül jelentek meg, s melyek szerzőjét ekkor még benne nem is gyanították. Elkeseredésében, mindőn minden reményét meghiusulva látta, titokban az izgatás terére lépett. Discussio oratoria cz. röpiratában a censurát támadta meg; egy másik, kéziratban terjesztett nyilt levele: Literae ad Imperatorem, a párisi Moniteur cz. lapnak volt szánva s félrevezetés végett Gorani gróf név alatt, I. Ferencz politikáját veszi éles és elítélő birálat alá s a Habsburg-ház magyarországi politikájával is foglalkozik. Mivel két pártfogójának, Józsefnek és Lipótnak kormányzását is elítéli, ezért őt gyanuba se fogták. M. munkáit különösen a szabadkőművesek, az ú. n. felvilágosodottak (illuminatusok), kik a franczia forradalom elveivel rokonszenveztek és a királyság bukását várták, terjesztették. Gyurkovics Ferencz, a pesti egyetemen a politika tanára, ez eszmék terjesztése végett titkos társaság szervezésén fáradozott és e végett egy forradalmi kátét is szerkesztett. 1793. márcz. M.-ot is beavatta terveibe s csakhamar ezután bekövetkezett halála előtt iratait is ráhagyta. Arra ugyan nem vehette rá M.-ot, hogy e társaságba álljon, de más oldalról jött erősebb hatásnak ez nem tudott ellenállni. Párisban a jakobinusok klubja ily társulat alakításával M.-ot jelölte ki, a ki e megbízást elfogadta s 1794. ápr. megkezdte a tagok toborzását, még pedig előszür Bécsben. Magyarországon két társaságot alakított: a reformátorok társaságát elszegényedett mágnásokból és nemesekből és a szabadság és egyenlőség társaságát, a forradalmi eszmék teljes életbeléptetésével. A Gyurkovics szerkesztette káté mellet M. is írt egyet: Az ember és a polgár kátéja (Catéchisme de l'homme et du citoyen) cz. E szerint a fő hatalom a nép kezében van, a melynek joga van nemcsak eltörölni a királyságot, hanem tartozik is ezt megcselekedni, ha a maga szentséges jogaival élni akar. A társaságba beléptekor minden tagnak esküt kell tennie arra, hogy a társaság elveit terjeszti, s legalább két új tagot fog szerezni. A főigazgató szerepét M. maga vállalta el, a közvetlen kormányzás az általa kiszemelt négy igazgató (Laczkovics, Hajnóczy, Szentmajrai és Sigrai gróf) feladata volt. Tervök az volt, hogy mihelyt a tagok száma kellőleg (250,000) felszaporodik, megkezdik a fennálló társadalmi rend felforgatását. Három hónap mulva, mikor még a magyarországi tagok száma alig volt több 75-nél, Saurau Ferencz gróf egy beavatott Jeline nevű magántanító feladására nyomán jött a bécsi összeesküvésnek, a minek következtében júl. 23. M. több társával Bécsben elfogatott. M. vallomása s egy pesti szinész feladása a pesti titkos társaságnak nyomára vezetett, aug. 16-án Budán elfogták Laczkovicsot, Hajnóczit, Szentmarjait és még többeket. Az elfogottakat kihallgatás végett Bécsbe kisérték fel és csak később 13 vármegye feliratára nov. 22. és 24. hozták vissza Budára. A vádlevél (felségsértés vádja), melyet Németh János királyi ügyigazgató mint közvádló fogalmazott, nov. 30. adatott be, decz. 3-ra idézték meg M.-ot és társait. 1795. ápr. 20. fejezték be a vizsgálatokat és ezek alapján, mint az összeesküvés fejét, fő- s jószágvesztésre ítélték. A hétszemélyes tábla (kuria) M. halálítéletéhez hozzá tette, hogy a négy igazgató halála után végeztessék ki. Máj. 11. erősítette meg a király ezen ítéletet, 18. hirdették ki előtte; ezt követte az egyházi rendből való letevés (degradatio). A halálos ítéletet máj. 20. a budai vérmezőn hajtották végre. Midőn első társát Sigrait kivégeztetni látta, elájult. Ez időtől kezdve alig tért magához; a földre rogyott s midőn rá került a sor, a hohérlegények vonszolták a vérpadhoz. Életírói mind megegyeznek abban, hogy kiváló tehetségű férfi s éles eszű politikus volt, a ki tisztán látta a politikai helyzetet és a kinek állításai igazságát az események későbbi folyama sokban igazolta; de e mellett magával meghasonlott jellem, nagyravágyó, ki az eszközök tekintetében nem volt válogatós és elkeseredésében kész volt bárminő kétségbeesett lépésre. Czikkei a Grell, Chemische Annal. (II. 1790. és Beiträge IV. 1789. Versuche über des Knallgold, Beiträge 1790. IV. Salpetarartiges Bernsteinsalz, 1791. Chem. Untersuchung des galizischen Bergöls. Ezen értekezés francziául is megjelent a Journal de Physique 1792. évf.; Über d. Grundstoffe d. Laugensalze; Beiträge V. 1794. Über eine neue Luftpumpe, um den vollkommen luftleeren Raum auch in chemischer Rücksicht anzuwenden, Über den Ursprung der im Wasser befindl. Luft). Munkái: 1. Theoria generalis aequati onum omnium graduum, novis illustrata formulis, ac juxta principia sublimioris calculi finitorum deducta. Budae, 1780. 2. Tentamen publicum ex mathesi pura. U. ott, 1780. 3. Systema universae philosophiae. Essekini, 1781. 4. Dissertatio physica de iride et halone. Leopoli, 1781. Két tábla rajzzal. 5. Dissertatio de harmonia naturali inter bonitatem divinam et mala creata, ad celeberrimam Hollandiae academiam Leidensem transmissa et nunc primum elucubrata. U. ott, 1783. 6. Dissertatio de micrometro, ope cuius unus geometricus dividitur in 2.985,984 puncta quinti ordinis. Pestini, 1784. Két tábla rajzzal. 7. Dissertatio physica de altitudine atmospherae ex observationibus astronomicis determinata et anno 1785. edita Leopoli. Egy tábla rajzzal. 8. Praelectiones physicae experimentalis. U. ott, 1787. Két kötet, két tábla rajzzal. (A III. kötet kéziratban maradt). 9. Physiologische Bemerkungen über den Menschen. St.-Petersburg, 1789. 10. Discussio oratoria in eos, qui in librorum censuram invehuntur. Hely és év n. (Névtelenül). 11. Oratio ad proceres et nobiles regni Hungariae 1790. idibus Aprilis conscripta, et Vindobonae supressa, nunc primum in lucem prodit. Typis Parisinis. Germania. (Névtelenül. Laczkovics átdolgozta s jegyzetekkel ellátva magyarul adta ki 1791.) 12. Oratio funebris quam praesente cadavere perillustris ac clarissimi domini Aloisii de Capuano s. r. i. equitis ... nuper praxevs clinicae professoris p. o. nunc vero c. r. universit. Leopolitanae rectoris magnifici dixit post solemnes exequias ab ill. episcopo suffraganeo ... in ecclesia cath. decnatatas Ign. Jos. de Martinovich ... dei 19. Martii anno 1791. Leopoli. 13. Testament politique de l'Empereur Joseph II. Roi des Romains. Vienne et chez les principaux libraires de l'Europe 1791. Két kötet. (Névtelenül). 14. Oratio pro Leopoldo II. rom. imp. aug. Hungariae, Bohemiae etc. rege ab hungaris proceribus et nobilibus accusato anno 1792. elucubrata. Germania. (Névtelenül). 1792. 15. Status regni Hungariae anno 1792. Hely n. (Névtelenül). 16. Franczia Catechesis 1795. (Fraknói, Martinovics cz. munkájának Függeléke.) M. levele Ferencz császárhoz (nagyváradi Szabadság 1879. 23., 24. sz.), Laczkovicshoz 1793. (Budapesti Hirlap 1899. 178. sz.). Pressburger Zeitung 1787. 65. sz. (Dohányvágó gépének leírása). M. Hirmondó 1792. I. 376. l., 1795. I. 41., 42., 44., 46., 51. sz. Bécsi M. Merkurius 1795. 41., 45., 47. sz. és mellékletek. Ungarischer Blutbaum 1795. (M. és társai összeesküvésének táblázata). Sententiae ... Pesth, 1795. (Németül is: Ofen, 1795.) Geheime Geschichte des Verschwörungssystems der Jakobiner in den österr. Staaten. London (Heidelberg) 1795. Der Prozess des Majestätsverbrechens in Ungarn im J. 1795. Leipzig, 1800. Dictionnaire biographique et historique des hommes marquans de la fin du dix-huitième siècle. London, 1800. Catalogus Com. Francisci Széchenyi. Posonii, 1803. Suppl. I. 367. l. De Gerando, De l'Esprit public en Hongrie depuis la révolution française. Paris, 1848. (Német ford. is. Lipcse, 1848.) Vehse, Eduard, Geschichte des österreichischen Hofs und Adels und der österreichischen Dipolomatie. Hamburg, IX. 91. l. Életképek 1848. I. 15., 16. sz. A vértanú Martinovich összeesküvése és kivégzése Jókaitól. Magazin für die Literatur des Auslandes 1848. 135-137. sz. Országgyűlési Emlény 1848. I. 63. l. (Kazinczy F. fogsági naplója). Nouvelle Biographie générale ... Paris, 1850. XXXIV. 96. l. Hölgyfutár 1861. 96. sz. (Mészáros K.). Koszorú 1863. II. 10. sz. (Szilágyi S.) Poggendorff, J. C., Biographisch-literarisches Handwörterbuch. Leipzig, 1863. II. 65. h. Hazánk és a Külföld 1866. 50. szám. (Névaláriása). Wurzbaeh, Biographisches Lexikon XVI. 50. lap. Magyarország és a Nagyvilág, 1873. 21. sz. két rajzzal, 1879. 36. szám, képpel. (M. háza). Vasárnapi Ujság 1869. 6-14., 20. sz. arczk. és az összesküvők fájának rajzával, 1870. 14., 43., 1872. 21. sz., 1881. 2. sz. arczk., 1895. 21. szám, arczk. Századok 1870. 197. l., 1877. 765., 771. l. (Kossuth L. és Fraknói V.), 1878-79. (Fraknói V.) Természettud. Közlöny 1871. 457. l. Egyet. M. Encyclopaedia XII. 104. l. Sopron 1878. 23. sz. (Bayer Ferencz). Kazinczy Ferencz, Pályám emlékezete. Bpest, 1878. (Nemzeti Könyvtár III.) és Levelezése II., III. Szinnyei Könyvészete. Pesti Napló 1879. 44. szám. (Fraknói). Fraknói Vilmos, Martinovics és társainak összeesküvése. Bpest, 1880. Budapesti Szemle XII. 1881. (Pulszky Ferencz). M. Szemle 1881. (Pauler Gyula). Pulszky Ferencz, Martinovics és társai. Bpest, 1881. (Olcsó Könyvtár 136.) Concha Győző, A reformeszmékről az 1790 körüli években. Budapest, 1895. (Olcsó Könyvtár 195. sz. Elöbb a Budapesti Szemle 1882. évf.) Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Budapest, 1888. Szirmay Antal, A magyar Jakobinusok története. Jegyzetekkel ellátta Kazinczy Ferencz. Bpest, 1889. (M. Könyvesház XVI. Előbb a Hazánk cz. folyóirat X. évf.). Hazánk XI. Petrik Bibliogr. Kolozsvár 1895. 115., 117. sz. (Márki S.) Pallas Nagy Lexikona XII. 375. l. (Dézsi Lajos). M. Könyv-Szemle 1896. 103., 117., 156., 157. l. (M. összeesküvés iratai). M. összeesküvésére vonatkozó iratok (másolatban a m. n. múzeumban). Németh Joannes, causarum regalium director, Actio Ignatii Josephi Martinovich abbatis. (Kézirat a budapesti egyetemi könyvtárban). Szinnyei Magyar írók

ID

Auctoritas

VIAF: 77388133

Opera

Numero: 13

opusid22019066
opusid22019163
opusid22019249
opusid22019335
opusid22019421
opusid22019518
opusid22019615
opusid22019701
opusid22019787
opusid22019873
opusid22019970
opusid22020056
opusid22020153