Persona klobusickid1e865

Franjo Klobušicki Franjo Klobušicki, zagrebački biskup 29.10.1707. 05.04.1760. m 1750. Zagreb povijesna osoba svećenik biskup Zagreb 1750. Zagreb Ozej Predstava Ozej izvedena na latinskom jeziku 1750. godine u đačkom kazalištu isusovačke gimnazije u Zagrebu postavljena je na želju zagrebačkog biskupa Franje Klobušickog. Wikidata Staud 256 Fancev 241 Fancev 1937 Vanino 1969 Jembrih 2001

Opera

Numero: 2

opusid21997224
opusid21997321

Klobušicki, Franjo 1751

Klobušicki (Klobusiczky de Zetthény), Franjo Ksaver Ivan Nepomuk, zagrebački biskup (Prešov, Slovačka, 29. XI. 1707 – kraj Pešte, 5. IV. 1760). Potomak ugledne barunske obitelji. Studirao filozofiju u Beču i Košicama te doktorirao teologiju na isusovačkome kolegiju u Rimu (1730). Nakon školovanja djelovao je u Ostrogonskoj nadbiskupiji; 1730-31. bio je župnik i kanonik u pokrajini Spiš te od 1732. kanonik metropolitanskoga kaptola u Ostrogonu. God. 1741. bio je imenovan erdeljskim, potom 1748. zagrebačkim biskupom te 1751. kaločko-bačkim nadbiskupom. God. 1753. stekao je naslov grofa. Za djelovanja u Zagrebu imenovao je B. A. Krčelića svojim glavnim suradnikom te osnovao biskupski ured (Duhovni stol) za vođenje svih poslova duhovne i administrativne naravi. Zaslužan je za organizaciju proslave jubilarne 1750. godine u Zagrebačkoj biskupiji. U svojem vrtu u Vlaškoj ulici dao je urediti park Ribnjak; njegovim je posredovanjem glasoviti hrašćinski meteorit prenesen u Beč. U zbirci rariteta Nacionalne i sveučilišne knjižnice u Zagrebu čuva se njegova poslanica Poticajno pismo zagrebačkomu svećenstvu (Epistola paraenetica ad clerum Zagrebiensem, 1751). HE

Klobusiczky Ferencz (zettényi gróf), kalocsai érsek, előbbinek nagybátyja, szül. 1707-ben Sárosmegyében; szent Borbáláról nevezett bécsi convictusban tanult és már akkor szent Jakabról nevezett apát volt. A theologiát mint a collegium Apollinare növendéke Rómában hallgatta, hol a szent vértanut XIII. Benedek pápa előtt dicsbeszéddel tisztelte. Ennek jutalmául laterani kanonok, utóbb apostoli főjegyző lett. Eszterházy Imre a káptalanba akarta fölvenni, de ő 1730. aug. 14. inkább a jókaival egyesített nagyfödémesi (Pozsonym.) plébániát fogadta el. Innét 1731. júl. 27. szepesi, 1732. aug. 17. esztergomi kanonok. 1733. nov. 30. gömöri, decz. 20. sasvári főesperes, 1734. márcz. 12. érseki helynök, majd pápai főpap, segédpüspök és decz. 22. káptalani nagyprépost lett. 1736-ban püspökké szenteltetett. 1741-ben erdélyi, 1748-ban zágrábi püspök, 1751. júl. 30. kalocsai érsekké neveztetett ki. Meghalt 1760. ápr. 5. Pesten, hol a helybenlakás kötelezettségétől fölmentve mint a hétszemélyes tábla ülnöke működött. Munkái: 1. Systema mundi coelestis. Per quaesita et resonsa in synopsi proposita. Cassoviae. 1726. 2. De communione suffragiorum, pro mortuis ex clero deinceps ineunda. Tyrnaviae, 1734. 3. Epistola paraenetica ad clerum Zagrabiensem. Zagrabiae, (1751). 4. Epistola pastoralis ad archiepiscopatus Colocensis et Bacsiensis ecclesiarum canonice unitarum clerum. Budae, 1756. (2. kiadás. Bécs, 1756.) Trauer-Rede von Sebastiano Mutz... gehalten den 19. May 1760. Pesth. Siebenb. Quartalschrift I. 1790. 373. l. Katona, Historia Critica XLI. 600. l. M. Szion 1838. I. 18. l. Petrik Bibliogr. Némethy, Ludov., Series Parochorum 689. l. Szinnyei Magyar írók

ID

Auctoritas

VIAF: 305596944

Opera

Numero: 2

opusid21997224
opusid21997321